Gyereknevelés kisebbségiként

Arról még nem írtam, hogy délvidéki vagyok, pedig nagyon is fontos tény ez rólam. Mivel jár ez? Első sorban sok feszültséggel, különleges élményekkel, szokatlan gondolkodásmóddal… Haza, otthon, anyanyelv, környezetnyelv, barátok, szomszédok, minden más. Így a gyereknevelés is…

Férjem céltudatos ember. Megismerkedésünkkor kijelentette, hogy az első fiunkat Istvánnak fogják hívni. Én ezt rettenetesen elleneztem, mert Szerbiában István névvel nem láttam rózsás jövőt az akkor még nem is létező gyermekünknek. Mivel még csak nem is jártunk, az épp velünk szórakozó társaság jót nevetett kettőnk szócsatáján. Ki gondolta volna, hogy ezt a vitát még jó párszor le fogjuk játszani élesben is? Végül elfogadtam, 9 hónap érvelés után még mindig kicsit félve diktáltam be a szülőasztalon nagyfiúnk nevét a nővérkének. Párom pedig az utolsó pillanatig szurkolt, hogy első szülöttünk apósom után, István lehessen.

Ezzel lényegében megpecsételtük. Játszótéren, boltban, bárhol ahol kedvesen szólnak hozzá és a nevét kérdezik rájönnek, hogy ő más, kisebbségi.  Ettől még nem lesznek hozzá kevésbé kedvesek, egyszerűen csak idegenné válik. Ez az oktatási rendszer hibája és (bocs anya) egy kicsit a szüleinké. Nem integráltak minket soha a szerb közösségbe. A suli udvarán saját sarkunk volt, ahova elvonultunk és bár nem bántottak minket (vagy legalábbis nem sűrűn) mi mindig mások voltunk.

Szórványban magyarnak lenni nem könnyű dolog. Főleg ha nemzeti öntudatra neveltek már kiskorodtól… Otthon mindig azt láttam, hogy szüleim és nagyszüleim kiálltak magyarságukért. Bevallom, ezt egyetemista koromban (szerb egyetemre jártam) kicsit meg is kérdőjeleztem, könnyebb lett volna csak beolvadni és hagyni az egészet a fenébe… Miért kellett nagyapámnak hagyományápoló és műemlékvédő csoportot alapítania ’91-ben? Schweidel Józsefről, Bosnyák Ernőről, Bogyó Józsi-bácsiról mesélni nekem az esti mesét? Miért vittek el minden nemzeti rendezvényre és tanították meg a Himnuszt előbb, mint a szorzótáblát? Miért teszem ezt ma én is, amikor itt már nem látom jövőjét a magyar kisebbségnek? És miért adtam István nevet a fiamnak?
Ma Schweidel szobrot avattunk a zombori Magyar Polgári Kaszinó udvarán, és bizsergett a gyomrom. Rohadt nehéz ezt most megmagyarázni. Egy udvarnyi ember (többsége nyugdíjas) és egy csodás 21. századi mellszobor. Ennyi.