Amikor a gyerekek átveszik a hatalmat

“Ezek átvették a hatalmat!” – mondta párom a minap és sajna igaza volt… Persze elsőre alig hallottam mit mond a két gyerek üvöltésétől (a kánont tökélyre vitték és nem csak protestálásra használják, néha csak szórakozásból üvöltenek).

Máté lassan 8 hónapos, mászni tanul, rettenetesen kíváncsi… Amennyire csodás az, hogy nyílik az értelme, mindent látni, tapintani, ízlelni akar, annyira fárasztó lekövetni, segíteni… Főleg egy dacos hároméves mellett, aki nagyon tudja mit akar és azt persze mostderögtön.

Nem tudom miért nem tanítják ezt az iskolában?!! Annyi fölösleges dolgot tanultunk, mint például, hogy szám szerint hány merinó juh van Ausztráliban, hány és milyen gyár van az országban, képletek és dátumok tömkelegét és még sok hasonlót. De bezzeg azt senki nem tanította, hogy hogyan kell “elbánni” egy kétévessel és hogy mit kell csinálni akkor, amikor a babának fáj a hasa, nő a foga, nyílik az értelme. Ha tehetném, új tantárgyat vezetnék be. Élettannak nevezném… Élettan órán taníthatnának:

Emberismeretet (igen, pszichológiára gondolok): mit-miért teszünk? milyen embertípusok léteznek? kit-hogyan kezeljünk? hogyan birkózzunk meg a hétköznapi konfliktusokkal?
Meditációt: hihetetlen, hogy nálunk még nem tanítják! Itt persze az alapokra gondolok. Elég lenne 5 perc minden nap kezdetén…
Családalapítás 101: a csecsemő fejlődési szakaszai, gyereknevelési praktikák, alapok a szoptatásról, hozzátáplálásról…

forrás: Pixabay
forrás: Pixabay

Konfliktuskezelést: otthon, munkahelyen, bárhol…
Jaj, annyi minden van, amiről jó lett volna tanulni kicsit mielőtt bepottyanunk a mély-vízbe. Persze ez nem sokat változtatott volna jelen helyzetemen, mert nyilván nem szakítom félbe drága fiam hisziét azzal, hogy “várj egy pillanatot csillagom, amíg anya megnézi a középsulis tankönyvében, hogyan is kell kezelni a dacos gyereket!”. De legalább szidhatnám a régi élettan-tanáromat, vagy védekezhetnék, hogy “á, nem csoda, hogy béna szülő vagyok, mindig is gyenge voltam élettanból…”

Ennyi hülyeséget is csak egy fáradt anya tud összehordani. Nem mellékesen megjegyzem, hogy ezt a bejegyzést is négyszeri nekilódulásra sikerült összehoznom…

Új év, új Papírsárkány…

A címből már sejthető, hogy miről fog szólni ez a bejegyzés. 2017 a változás éve. Mondja ezt a számmisztika és mondom én is.

Amikor belevágtam a Papírsárkány írásába nagy volt a lendületem, szerettem volna kipróbálni magam a szakmámban (sajnos erre más lehetőségem korábban nem volt), és közben segíteni akartam. Hovatovább tisztában voltam az oktatás helyzetével, láttam, olvastam a hírekben, hallottam pedagógus barátoktól és persze tapasztaltam a saját bőrömön is… Gondoltam belevágok és hozzáadom az önrészt. Többen megköszöntétek, de igazából nem sokan kértek tőlem, és nem kaptam konkrét ötleteket. Néhány bejegyzéshez könnyen jött az ihlet, néha többet kellett törnöm a fejem, de ez nem volt gond. Az egyetlen problémát csak az okozta, hogy sose tudtam, hogy kielégítem-e a szükségleteket, hogy használható volt-e a munkám az órákon és hogy mi volt a diákok véleménye. Idén azt kérem tőletek kedves pedagógusok, hogy adjatok ötleteket, kérjetek bátran és ha valami nem jó azt is írjátok meg, mert a kritika is jól jön.

Az utóbbi hetekben lekötött a készülődés, ünneplés és persze a megfázások (igen, több is volt). Mint azt már említettem két kisfiam van, Máté, a kisebbik fél éves, István két és fél és persze mindketten valamilyen “fázisban” vannak. Most talán kijelenthetem, hogy kicsit nehezebb fázisban… De jön még esőre szivárvány, vagy egy újabb fázis… Anyaként természetesen törekszem a legjobbat nyújtani a gyerekeknek. Agyonolvasom magam, hogy mi a jó nekik és mi nem. Hiába kicsik még a fiúk, őszintén bevallom, hogy már most kitör a frász, ha az iskolára gondolok. Részben az is motivált a Papírsárkány beindításakor, hogy része szeretnék lenni a reformoknak. Nyilván szülőként az oktatási rendszert nem változtathatom meg (sajnos), de a Papírsárkányon keresztül talán segíthetek. Ezért döntöttem úgy, hogy ezentúl nyitok a szülők irányába is.  Olyan tartalommal is készülök majd, ami nem csak a pedagógusok, hanem a szülők számára is hasznos lehet.

Remélem mind egy nagy csapatként tudunk majd együttműködni és segíteni azoknak, akikért ez a blog valójában létrejött: a gyerekeknek.