Holdállás és gyereknevelés

Volt már olyan, hogy elvittétek a gyereket általános kivizsgálásra és hazaküldtek, mert a fiatalúr nem volt hajlandó közreműködni? Hogy annyira ordított az orvosnő láttán, hogy annak lehetősége sem volt jó-pofizni?

Ez tényleg tetőpontja volt az elmúlt egy hétnek… Minden múlt hétvégén kezdődött 1-2 hisztirohammal. Az ilyet még el is viseli az ember, de ez most már sok volt. Leforrázva hagytuk el a rendelőt, az ápolónő megkért, hogy a következő látogatásunkkal várjuk ki a dackorszak végét…

A napot István nagy bölcsen azzal zárta “Ne izgulj anyuci, majd elmúlik!”. 

Az este tök jól aludtunk, délelőtt István tüneményes volt, szórakoztatta az öccsét, játszott, nem volt egy “akarom” sem és mi is sokkal kiegyensúlyozottabbak voltunk. Ez gyanús volt, úgyhogy megnéztem a holdnaptáram… Rájöttem, hogy már megint az első és az utolsó negyed közötti időszakra tehető a gyerek fura viselkedése, rosszul is aludtunk, a kicsi is többször ébredt… Utánanéztem és mint gondoltam, nem én vagyok az első, aki észrevette ezt az összefüggést.

Forrás:Pixabay

Kutatók csoportja 12 országban végzett kutatást 5812, 9-11 éves gyereken. 28 hónapon, vagyis 28 holdcikluson keresztül figyelték alvási szokásaikat és észrevették, hogy a gyerekek telihold idején 5 perccel kevesebbet aludtak, mint más napokon. Mivel az alvás fokozottan kihat a gyerekek viselkedésére, ingerlékenyebbek és nehezebben kezelhetők ebben az időszakban, magyarázzák a kutatók.

Szóval mindenről csak a Hold tehet. Nem mi vagyunk béna szülők és a gyerekünk sem kezelhetetlen…

Amikor a gyerekek átveszik a hatalmat

“Ezek átvették a hatalmat!” – mondta párom a minap és sajna igaza volt… Persze elsőre alig hallottam mit mond a két gyerek üvöltésétől (a kánont tökélyre vitték és nem csak protestálásra használják, néha csak szórakozásból üvöltenek).

Máté lassan 8 hónapos, mászni tanul, rettenetesen kíváncsi… Amennyire csodás az, hogy nyílik az értelme, mindent látni, tapintani, ízlelni akar, annyira fárasztó lekövetni, segíteni… Főleg egy dacos hároméves mellett, aki nagyon tudja mit akar és azt persze mostderögtön.

Nem tudom miért nem tanítják ezt az iskolában?!! Annyi fölösleges dolgot tanultunk, mint például, hogy szám szerint hány merinó juh van Ausztráliban, hány és milyen gyár van az országban, képletek és dátumok tömkelegét és még sok hasonlót. De bezzeg azt senki nem tanította, hogy hogyan kell “elbánni” egy kétévessel és hogy mit kell csinálni akkor, amikor a babának fáj a hasa, nő a foga, nyílik az értelme. Ha tehetném, új tantárgyat vezetnék be. Élettannak nevezném… Élettan órán taníthatnának:

Emberismeretet (igen, pszichológiára gondolok): mit-miért teszünk? milyen embertípusok léteznek? kit-hogyan kezeljünk? hogyan birkózzunk meg a hétköznapi konfliktusokkal?
Meditációt: hihetetlen, hogy nálunk még nem tanítják! Itt persze az alapokra gondolok. Elég lenne 5 perc minden nap kezdetén…
Családalapítás 101: a csecsemő fejlődési szakaszai, gyereknevelési praktikák, alapok a szoptatásról, hozzátáplálásról…

forrás: Pixabay
forrás: Pixabay

Konfliktuskezelést: otthon, munkahelyen, bárhol…
Jaj, annyi minden van, amiről jó lett volna tanulni kicsit mielőtt bepottyanunk a mély-vízbe. Persze ez nem sokat változtatott volna jelen helyzetemen, mert nyilván nem szakítom félbe drága fiam hisziét azzal, hogy “várj egy pillanatot csillagom, amíg anya megnézi a középsulis tankönyvében, hogyan is kell kezelni a dacos gyereket!”. De legalább szidhatnám a régi élettan-tanáromat, vagy védekezhetnék, hogy “á, nem csoda, hogy béna szülő vagyok, mindig is gyenge voltam élettanból…”

Ennyi hülyeséget is csak egy fáradt anya tud összehordani. Nem mellékesen megjegyzem, hogy ezt a bejegyzést is négyszeri nekilódulásra sikerült összehoznom…