Milyen tulajdonságokra van szükség a 21. században?

A Világgazdasági Fórum Új kép az oktatás számára: a szociális és emocionális tanulás technológiával való előmozdítása elnevezésű jelentése szerint egyre nagyobb a különbség a között, amit a diákoknak tanítanak és amire a való életben szükségük lesz.

Aki ma munkahelyre pályázik annak együttműködőnek, kommunikatívnak kell lennie és jó problémamegoldó kell hogy legyen. Ezek a tulajdonságok többnyire a szociális és érzelmi tanuláson (Social and Emotional Learning – SEL) keresztül sajátíthatók el. A hagyományos jártasságok mellett ezek a tapasztalatok segítik előre a diákokat, hogy megállják helyüket a fejlődő digitális világban.

És milyen jártasságokra van leginkább szükség?

A kutatások bebizonyították, hogy azok a diákok, akiknek részük volt szociális és érzelmi oktatásban, olyan eredményeket értek el, amelyek átlagosan 11 százalékponttal magasabbak voltak, mint azok, akik nem. A SEL potenciálisan hosszú távú előnyökhöz vezet, mint például a magasabb foglalkoztatási arány és jobb teljesítmény.

A felmérés szerint jó vezetői képességek és a kíváncsiság is a legfontosabb dolgok közé tartoznak a jövő munkavállalói számára.

Egy másik, 2016-os jelentés a jövő foglalkoztatási tendenciáit és munkaerő-stratégiáját vizsgálta. A kutatás során felkérték a humán erőforrások vezetőit és a vezető globális munkáltatókat, hogy fejtsék ki véleményüket arról, hogy milyen tulajdonságokra lesz szüksége a jövő munkavállalóinak.

A jelentés alapján a toplista a következő:

Kompetenciák

A lista tovább folytatódik:

6. Érzelmi intelligencia

7. Ítélőkészség és döntéshozatali készség

8. Ügyfélközponthúság

9. Tárgyalókészség

10. Kognitív rugalmasság


Ezzel szemben a kompetenciák listája 2015-ben a következő:

  1. Komplex problémamegoldás
  2. Koordinációs készség
  3. Emberek irányítása
  4. Kritikus gondolkodásmód
  5. Tárgyalókészség
  6. Minőség-ellenőrző készség
  7. Szolgáltatásorientáció
  8. Ítélő- és döntéshozatali-készség
  9. Aktív hallgatás
  10. Kreativitás

 

Géniusz – sorozat az oktatásban

Azt gondoltam elég sokat tudok Albert Einstein életéről, de amikor megláttam, hogy a NatGeo sorozatot készít életéről, kíváncsi lettem. A 20. század legjelentősebb elméleti fizikusának szakmai és magánéletébe kapunk betekintést. A sorozat nem csak a tudós életét közvetíti, korrajzot fest és ez által a néző betekintést kap a századforduló csodás világába.

A Géniusz Walter Isaacson ‘Einstein: His Life and Universe’ című híres könyve alapján készült, és a főszerepet az Oszkár-díjas Geoffrey Rush alakítja. Rendezője Ron Howard, akinek olyan kiemelkedő alkotások fűződnek a nevéhez, mint az Egy csodálatos elme, az Apollo 13 vagy A Da Vinci-kód.

A sorozat segítségével összeköthetjük a matek, fizika, történelem, szociológia oktatását és felkelthetjük a társadalmi érdeklődésű diákok kíváncsiságát a fizika és a tudományok iránt. Nem mellékesen nyári kikapcsolódásnak is tökéletes…

 

Történelmi jelentőségű fotók felhasználása az oktatásban

A napokban ráfutottam egy oldalra, ami összegyűjti a történelem 100 legjelentősebb fényképét. Rögtön arra gondoltam, be kell mutatnom nektek is, mivel rengeteg lehetőséget rejt magában.

Bár a fényképészet újabb-kori médium – az első fotó keletkezése nagyjából 1826-ra tehető – a technika fejlődésének köszönhetően máig több fotó készült, mint amennyi festmény a világ összes múzeumában és kiállítótermében található. A megalkotóknak ezáltal nem volt könnyű dolga kiválasztani a (csak) 100 képet.

Hosszas munka után a szerkesztők a következő oldalt készítették el: http://100photos.time.com

Az első mobiltelefonnal készített fotó

 

Nincs megszabva, hogy mi tesz egy fotót meghatározóvá. Néhány kép azért került a listára, mert első saját kategóriájában, mások kihatással voltak gondolkodásunka, életünkre.

Ember a Holdon

 

A kollekciót mindenkinek ajánlom, de nektek kedves tanárok főleg. Néhány tipp, hogyan lehetne kihasználni a tanórákon:

  1. A diákok összeállíthatják saját listáikat, azokat időrendbe tehetik és az órán megindokolhatják, mit miért tettek a listára.
  2. Nem csak történelemórára készíthető lista. Összegezni lehet a jelentős eseményeket, történelmi fordulatokat az irodalomban, képzőművészetben, pszichológiában, különböző tudományos kutatások során is.
  3. Akár matematika órára is készíthető hasonló időrend, amit a diákok otthon is elkészíthetnek. Ezáltal megismerhetik a matematikai kutatások előzményeit illetve következményeit.

Hogyan készítsünk röppentyűt

A napokban ráfutottam egy apuka blogjára, aki megosztja a kísérleteket, játékokat, amiket a fiaival kipróbál. Küldtem is rögtön a linket páromnak, aki hozzá hasonlóan aktívan kiveszi a részét a nevelésből. Az oldalon ráfutott egy érdekes papírrepülőszerűségre, amit rögtön kipróbált. Szkeptikusak voltunk, de a repcsi csodásan szállt. Ennek persze nem csak a gyerek, hanem a macska is nagyon örült.

A röppentyűhöz két papírcsíkra. egy szívószálra, ollóra és ragasztóra van csak szükség. Az papírfajtákat, a szalag és a szívószál hosszúságát lehet próbálgatni, ezzel gyakorolható a fizika is. Esős időben remek időtöltés… Gyorsan összedobtam nektek is egy leírást.

ropul

 

Megjegyzés: Ha a ti macskátok is bolond ceruzaimádó, aki az írószerekhez hasonló hosszúkás tárgyakat menten szétrágja, javasolom, hogy tartsátok elzárva a játék alatt…

És egy kis ábrát a fizikaórára.

fizika

A tanárok is nevetnek

Ismered azt az érzést, amikor összecsapnak a felhők a fejed fölött? Úgy érzed ez nem a te napod/heted/éved. Pedig tegnap még minden jó volt, tele voltán ötlettel, motivációval. Mitől van ez? Őszi depresszió? Vagy csak átmeneti dili? Na, mindegy. Rám jött egy ilyen bolondéria a napokban és nem tudom levakarni. Ezért nem írtam, gondoltam megtartom magamnak a negativitásom, mert abból aztán van elég a világban.

Mit szoktam csinálni, amikor rossz a kedvem? Megpróbálom feldobni magam: megnézek néhány vicces képet, videót. Mivel tudom, hogy mindenkinek vannak rossz pillanatai ezért készültem nektek néhány vicces képpel. Főleg tanárok figyelmébe ajánlom.

Remélem sikerült nektek is felvidulni! 🙂

 

Én nem halogatok! De tényleg! Vagy mégis?

Szóval az a helyzet, hogy tegnap majdnem lekéstem egy határidőt. Utolsó utáni pillanatban adtam be a munkát és nagyon dühös voltam magamra. Hogy történhetett ez meg? Nekem rendszerem van!! Nem halogatok! Megcsinálom rögtön vagy fölírom. Most ez nem így volt. Rá kellett döbbennem, hogy bizony én is emberből vagyok. A szitu eszembe juttatta az egyik kedvenc TED-es videómat a halogatásról. Ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon szórakoztató.


Mellesleg nagy TED rajongó vagyok és szerintem egy-egy videó fantasztikusan kihasználható az oktatásban is. Ha magyarul szeretnétek az előadások között böngészni klikkeljetek ide. Hamarosan készítek nektek egy Top listát az általam legjobban kedvelt videókból… Hamarosan… 🙂

Addig is jó tanítást! 🙂

Facebook internet nélkül? Lehetséges…

Barátnőm fizika-matek szakos tanárnő a helyi gimiben. Tetszett neki az Instagrammos bejegyzésem. Fizikusként főleg az a gondolat fogta meg, hogy mit posztolna Marie Curie az Instagramra.  Viszont felhívta a figyelmem arra, hogy náluk a suliban nem elérhető az internet a diákok számára (természetesen az informatikalabort leszámítva). Elgondolkodtam azon, hogyan lehetne használni azokat az ötleteket, amiket az elmúlt hetekben megosztottam veletek, internet és mobiltelefon nélkül.

A Papísárkány blog Facebook csoportjára már korábban is föltettem egy számomra nagyon érdekes ötletet, ami szerintem a 21. század gyerekeinek fantáziáját is megmozgatja. Az ötlet lényege fiktív Facebook oldalt készíteni egy-egy történelmi személyről, mindezt internet, mobil, számítógép nélkül, a táblán.


forrás: http://drawthelineat.blogspot.rs/2013/04/art-room-bulletin-boards-pt2.html

Az ötletgazda képzőművészetet tanít. Minden hónapban más és más művészt mutatott be a diákok számára a “Facebook tábla” segítségével, amit időnként frissített a tananyagtól függően.

Szerintem ez simán kivitelezhető akár az Instagramra, akár a Twitterre kivetítve. Az Instagram esetében esetleg előre fel lehet adni házi feladatnak, hogy készítsenek a diákok olyan képeket, amiket az adott személy is készíthetett volna (pl. Marie Curie esetében egy epruvetta, Petőfi őszi tájkép… ). Ezeket a képeket elő lehet hívatni és egy pannóra közösen föltűzni.

Twitternél egyszerűbb a helyzet, csak meg kell írni a tömör bejegyzéseket, amibe minden bele van foglalva. Szokatlan házi feladat, de lehet, hogy több kedvel csinálnák, mint az esszéírást… A legjobb bejegyzések szintén pannóra kerülhetnek, hogy folyamatosan emlékeztessék a diákokat a korábban tanultakra.

A pannó Pinterestként is tökéletesen használható: a diákok föltűzhetnek rá képeket, szövegeket, ötleteket, lényegében bármit, ami a tananyaggal kapcsolatos.

Keltsétek életre a virtuális világot és számoljatok be róla, hogyan sikerült! 🙂

Jó tanítást!

 

Egy kicsit személyes…

A napokban több dolog is eszembe jutott, amiről írhatnék nektek. Amikor belefogtam a blogolásba megfogadtam magamnak, hogy feljegyzem az ötleteket és ha rögtön nem is, utólag kivesézem a feljegyzett témákat. Lelkiismeretes ember lévén ezt a fogadalmat hova-tovább be is tartom. De időközben egyre hosszabb lesz a lista, én meg még egy témát sem dolgoztam fel. Miért is van ez? Vagyis miért nem szoktam hosszú bejegyzéseket írni? Nem azért mert nem szeretek írni vagy nincs miről, hanem mert fél kézzel macerás. Fél kézzel? Igen, az egyiken mindig ott pihen (alva vagy ébren) 3 hónapos kisfiam. Komolyan veszem a kötődő nevelést, ha akarom, ha nem… De ez a körülmény még jobban motivál, mert minden alkalommal, amikor játékot készítek vagy ötleteket adok arra hogyan lehetne feldobni a klasszikus tanórát, akkor azt kicsit magam és a fiaim miatt teszem. Magam miatt, hogy szülőként, majd ha eljön az ideje, ne legyen olyan stresszes a suli, a fiúk miatt hogy élvezzék a tanulást…

Igaz, nincs még két hónapja sem, hogy beindítottam a Papírsárkányt, de úgy érzem, hogy már most megérte. Hamarosan eléri az ezret azoknak a száma, akik az oldalról töltöttek és több pozitív visszajelzést kaptam tőletek. Őszintén szólva, azt még mindig várom, hogy valamelyikőtök felkeressen egy konkrét ötlettel, hogy azt mondjátok: “Klári, tök jó lenne egy program erre és erre a tananyagra!”. Fölírnám a listára és mielőbb sorra venném, mert ti, tanárok vagytok ott az órán, ti ismeritek a tananyagot és a diákok képességeit. Én a tervező vagyok.

Addig is folytatom a sort a listámon szereplő ötletekkel…

U.i.: A mai irodalmáros bejegyzés elmarad(vagyis halasztódik a jövő hétre). Van ám kifogásom is: egy kiscicával bővült a família! Galagonya háromszínű, cuki és persze nagyon okos… A jövőben ha nem lesz gyerek a kezemben, akkor jöhet a macska. Na, nem baj, ígérem ennek ellenére igyekszem majd gyakrabban írni.

 

5 tipp azoknak a tanároknak, akiknek gondjuk van a technológiával

„Nem értek a számítógépekhez”, „Nincs szükségem a modern technológiára”, „Régen sem használtunk modern kütyüket és a gyerekek többet tudtak”… Ilyen és hasonló mondatokat hallani azoktól a pedagógusoktól, akiknek gondjuk van a modern technológiával. Egyeseknek már egy e-mail elküldése problémát jelent, így egy PowerPoint prezentáció létrehozásába bele sem fognak.

Vannak tanárok, akik hadilábon állnak a digitális világ fejlesztéseivel. Ahogy az iskolák egyre inkább törekednek arra, hogy a modern technológiát bevonják a mindennapi oktatásba, és kihasználják az általuk nyújtott végtelen lehetőségeket, úgy ezek a tanárok háttérbe szorítva és fenyegetve érezhetik magukat. A többéves szakmai tapasztalat ellenére nem képesek felvenni a lépést a mai kor elvárásaival.

Mit tanácsolok azoknak a tanároknak, akik  szeretnék fejleszteni a technikai tudásukat?

  1. Ne féljünk segítséget kérni

Ha elakadunk kérjük meg a kollégákat, ismerősöket vagy akár a diákokat, hogy segítsenek.

  1. Kezdjük az alapokkal

Nem kell rögtön programot írni, egy egyszerű prezentáció elkészítése is elég lesz kezdetnek. A végén, látva az eredményt motiválva fogjuk érezni magunkat, hogy mindig egyre többet és többet megtanuljunk.

  1. Ne szégyelljük a diákok előtt

Jellemző, hogy a fiatalok jobban értenek a technológiához. De épp úgy, ahogy ők tanulnak tőlünk, vetkőzzük le a büszkeségünket és engedjük meg nekik, hogy néha ők is megtanítsanak nekünk valamit.

  1. Ne csak munkára használjuk

Mindenki tisztában van azzal, hogy játék közben könnyebben megy a tanulás. Ez a kijelentés nem csak a gyerekekre vonatkozik. Néha nekünk, felnőtteknek is kijár a játék, szórakozás és a számítógépeknél nincs is jobb eszköz erre.

  1. Tanuljunk az interneten található oktatóanyag segítségével

„Google a barátunk” és bár nem javasolom, hogy az orvos helyett „vele” konzultáljunk egészségügyi kérdésekben, informatikai tanácsadónak kiváló.

Ha van még ötleted, esetleg történeted arról, hogyan sajátítottad el a technológiát, oszd meg velünk!

A magyar népmese napján…

Ma van Benedek Elek, a nagy mesemondó, szülinapja, nem véletlen, hogy épp ezen a napon ünnepeljük a magyar népmeséket is.

A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

Ha a magyar népmesékre gondolok rögtön a mindenki által kedvelt főcímdal jut eszembe, és már dúdolom is… Persze most egész nap a fejemben lesz, de nem bánom. 🙂

Kiskoromban a kedvencem A csodaszarvas legendája volt. Ennek emlékére és a mai ünnepnap tiszteletére készítettem egy tájékoztató ábrát (infographicot).

csodaszarvas

Letöltés

A letöltéshez adja meg a nevét és e-mail címét!